Szalajka-völgy Szilvásvárad - kastélyszálló és wellness

A Szilvásváradon végződő Szalajka-völgy a Bükk-hegység egyik legszebb, a kirándulók számára legjobban kiépített része. A magashegységi jellegű völgy nevét a 19. században kapta az itteniek fő megélhetéséről, a latin sal alcali után szalalkálinak nevezett hamuzsír égetéséről kapta. A kirándulók többsége kisvasúttal teszik meg a felfel vezető utat, ahonnan már 20 perc sétával elérhető az istállós-kői barlang, érintve a séta alatt a Szalajka-forrást. A barlang felett az edzettebb túrázok tehetnek komolyabb gyalogtúrákat a Bükk-fennsíkon.

Visszafordulva a Gloriett-tisztás pereménél megcsodálhatjuk  a mésztufagátak sorából álló híres természeti képződményt, a Fátyol-vízesést. A Szalajka-patakot karsztforrások (Szikla-forrás, Szalajka-forrás) táplálják. Ezek vizéből, ahogy az a felszínre jut, az oldott széndioxid egy része elillan a levegőbe, az így túltelített vízből kicsapódik a kalcium-karbonát. A víz egy ilyen, mintegy 17 m hosszú mésztufagát 18 teraszán zúdul le. Nevét egyesek szerint a vízpermet jellegzetes, fehér fátyláról, mások szerint a fehér, csipkéhez hasonlóan mintás mésztufáról kapta.

Tovább sétálva a Horonta-völgy torkolatában találjuk Magyarország első szabadtéri Erdészeti Múzeumát, ahol ízelítőt kapunk régi erdei mesterségekről, erdőhöz kapcsolódó kézművesiparokról. Lejjebb sétálva találjuk a Szikla-forrást, amely a hegység egyik legnagyobb hozamú karsztforrása, majd a pisztrángos tavak és pisztrángnevelő telep sora mellett haladhatunk el, ahol szivárványos és nemes pisztrángokat tenyésztenek. A visszafelé vezető útunk végén találjuk a régi bányakapitányság épületét, amely jelenleg Erdei Múzeumként működik. A múzeumban erdészeti tevékenységekről kapunk betekintés, megismerkedhetünk pl. korabeli térképekkel, műszerekkel, vadászfegyverekkel és trófeákkal. Túránk végén egy kisebb vadasparkban láthatunk néhány vadat.